Betörésvédelem

Ez egy elég barbár megoldás, ennek ellenére gyakran találkozni ilyen betörési módszerekkel. Ilyen esetben egyszerűen befeszítik a bezárt ajtót, és általában az ajtó tokjához rögzített zárólemezek egyszerűen kiszakadnak a tokból. A legjobb védekezés az effajta betörések ellen, egy megfelelően masszív hevederzár felszerelése, lehetőség szerint a falba záródva, vagy mindenképpen a falhoz rögzített ellendarabokba, illetve kengyelekbe záródva. Ilyen módon kellően stabil lesz, és ellenáll a feszítésnek, hiszen nem az ajtó fából, vagy műanyagból készült elemei tartják, hanem maga a fal.

Ezzel a módszerrel ritkábban találkozhatunk, mert lassabb, mint például a zártörés, és nagyobb zajjal is jár a fúrógép miatt, de ez se tart hosszú ideig. Védekezni ellene fúrásvédett zárbetéttel lehet. A ma kapható legtöbb zárbetét fúrásvédett, de vásárlásnál feltétlen meg kell győződni róla.

Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy úgynevezett finomnyitással, látható sérülés nélkül nyitották ki a zárat. Ettől a zár nem megy tönkre, használni is tudjuk, de minek? Ebben az esetben nincs más dolgunk, csak zárat kell cserélni, mégpedig olyanra, ami minimum fúrás és manipulációs nyitás ellen védett, ezek a tulajdonságok fel vannak tüntetve a zárbetét dobozán! Legjobb persze, ha lehetőség szerint úgynevezett pontfuratos zárat veszünk, ezek felépítésükből adódóan eleve védettek a finomnyitás ellen. Figyelem, ha kiáll az ajtóból, legyen rajta zárpajzs is, különben eltörik!

Elterjedt technika, hogy az ajtó síkjából kiálló cilinderzárat eltörik, ami igen gyorsan és csendben végrehajtható. Védekezni ellene nem nehéz, csak annyit kell tenni, hogy egy zárpajzsot szerelünk az ajtóra. A zárpajzs egy olyan eszköz, ami úgy van felszerelve az ajtóra, hogy az belülről van átmenőcsavarokkal rögzítve, ezáltal kívülről nem bontható, és elég vastag ahhoz, hogy eltakarja a zárbetét kiálló részét. Ha van zárpajzsunk, akkor nem lehet eltörni a zárbetétet, amíg az rajta van.